Látogasson el blogjaink főoldalára is: dharmaklub.blogspot.com

Bevezető: Sokan eljutnak odáig, hogy spirituális utat kell találniuk

Egy szelet India? Egy darab Kelet? Gondolkodom a megfogalmazáson, amíg sétálok a tari Buddhista Meditációs Központ ajándékboltjától felfelé a júliusban felavatott templomhoz, ahol Láma Csöpellel találkozom. A Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség szellemi vezetője azt mondja, sokan Kis Tibetnek nevezik a területet. Aki itt jár, egy időre biztosan elfelejti, hogy egyébként Nógrád megyében van. Akad, aki fél évre jön ide, elvonulni.

Buddhisták Taron

Mezítláb lépek be a lenyűgöző templomba, ahol a narancs, a vörös, a sárga, a zöld és a kék szín dominál. Szemközt az egész falat elfoglaló oltár szobrokkal, virágokkal, gyertyákkal és hatalmas kínai vázákkal. A lámpák lampionszerűek, rajtuk mantrák, mondatok összevonva egy jelben. Szerencsehozó jelek is láthatók, a bordó szőnyegen kis párnák, de a teremben körben székeket is elhelyeztek. A falakon zászlók és tanítók képei, és mint megtudom, az oszlopok életfák.

Láma Csöpel elárulja, hogy az emberek különbözőképpen reagálnak, amikor találkoznak ezzel a látvánnyal. Egyrészt vonzódnak hozzá, másrészt mégis ismeretlennek tűnik nekik, mert hozzászoktak a nyugati képi gondolkodáshoz, ami igazából felvett dolog a magyarok számára. Véleménye szerint ez az építészet, jelképrendszer, gondolkodásmód ősi eurázsiai gyökerű, amelyhez nagyon sok közünk van, de eltávolodtunk tőle – ezért van ez a kettősség az emberekben: érzik, hogy ez valami közelálló, de mégsem teljesen érthető.

– A templomba lépve az első, amit látunk, egy monumentális oltár, rajta egy nagy, egy kisebb és számos apróbb szobor – mutat körbe Láma Csöpel. – A középső Tárá, Szabadító Buddha Anya szobra, ő az egyetemes női erő, a mindnyájunkban lakozó, szavakban meg nem fogalmazható bölcsesség jelképe, a bölcsesség pedig elválaszthatatlan a szeretettől. Emberi alakja van, hogy könnyebben tudjunk viszonyulni hozzá, de igazából ez a bensőnkre hívja fel a figyelmet, mint ahogy minden, amit a templomban látunk. Ez a Belső Ösvény temploma, minden arra mutat, hogy fedezzük fel, tárjuk fel a bensőnket.

Az ébrenlétből is fel lehet ébredni

A szobrok előtt felajánlások vannak. A felajánlás a buddhizmusban azt jelenti, hogy megnyitjuk magunkat. Az oltáron lévő elektromos gyertyák, vízzel teli edények, virágok, füstölők, gyümölcsök, a zene – mind felajánlások, ezek révén is kapcsolatot tudnak teremteni a megvilágosultakkal, akik jelképesen jelen vannak. Kőrösi Csoma Sándorról is áll egy kép az oltáron, őt is megvilágosultként tisztelik.

Két nagy szobor kerül még az oltárra. Az egyik Buddháé, a Szkíta Bölcsé, a másik Karmapáé.

– Ők mindketten útmutatók, nem istenszobrok vagy bálványok, amelyeket mi imádunk. Saját munkájukkal feltárták önmaguk legmélyebb, megvilágosult természetét, és erre minden embernek megvan a lehetősége – magyarázza Láma Csöpel, egyben megvilágítva a buddhizmus lényegét is. – Mindenfélét álmodunk, majd felébredünk. Azt mondjuk, a tudatunk két alapvető állapotban lehet, vagy alszunk, vagy ébren vagyunk. De Buddha felfedezte, hogy az általunk tapasztalt ébrenléti állapot csak viszonylagos, abból is fel lehet ébredni. Erről szól az egész buddhizmus, hogy tanuljunk meg felébredni az általunk ébrenlétinek nevezett, de az álomhoz jobban hasonlító állapothoz. Ezt nagyon könnyen tetten lehet érni. Egyrészt tudjuk, hogy mennyi mindent elfelejtünk, ugyanúgy, mint az álomban. Másrészt az ébrenlétben számos dolgot rávetítünk a valóságra, pedig ezek nem a világban, hanem bennünk kezdődnek. Ha jókedvem van, szerelmes vagyok, akkor jöhetnek a számlák, nem érdekel. De ha nem, minden számla egy ostorcsapás. Igazából nem is tudjuk, mi a valóság, mert szinte teljes mértékben a rávetítések világában élünk.

– És azok a kevesek, akik fel tudnak ébredni ebből, mit élnek át? – kérdezem, de Láma Csöpel szerint ez sem bonyolult.

– Például az embernek van egy rémálma. Azt álmodja, hogy vérszomjas tigris elől menekül, kétségbeesett, fél a haláltól, a fájdalomtól. Egyszer csak felébred ebből – akkor mi történik? Nincs félelem, nincs tigris. A félelem és a félelem vélt oka is megszűnik. Ehhez hasonló dolog történik azzal, aki ebből a viszonylagos ébrenléti állapotból felébred – érvel. – Buddha ezt úgy foglalta össze, hogy a szenvedés a zavaros tudatállapot teremtménye, így a szenvedés oka maga a zavaros tudat. A nemtudás állapota. Az ember rémálmában saját tudatától szenved, és azért szenved, mert nem tudja ezt. Abban a pillanatban, amikor ezt átlátja, megszabadul. Sokan álmukban is tudják, hogy csak álmodnak. Akkor meg lehet simogatni a tigrist, lehet mondani, hogy hozza vissza a labdát. Az út az, hogy megtanulunk egyfajta rálátást szerezni a saját tudatunk működésére.

Belső Ösvény

A tari buddhista templom mindenki előtt nyitva áll.

– Mi nem gondolkozunk úgy, hogy a vallás lehatárolt fogalom. Ilyen értelemben nem is hangsúlyozzuk a vallás fogalmát, mi azt mondjuk, hogy a Belső Ösvény. Teljes mértékben erre a szellemi útra épül a buddhizmus. Mi úgy tekintjük, hogy az összes vallás a Belső Ösvényből alakult ki, a buddhizmus pedig ennek a hagyományát viszi tovább teljesen tiszta formában, de megtalálható a többi vallásban is, mint a belső fejlesztés, önfejlesztés útja – sorolja.

Néhányan a tari Buddhista Meditációs Központban élnek. Mások elvonulnak ide egy-egy hétvégére, egy hétre, egy hónapra, de van, aki fél évre. Tanításokat kapnak, és gyakorolnak. Ezek nagyon intenzív, hajnaltól estig tartó programok. Ez a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség fő tevékenysége Taron. A rövid, hétvégi elvonulások mindenki számára nyitottak, de a „haladó” elvonulásokban azok vesznek részt, akik már életük részévé tették a meditációt, a gyakorlást, és tovább szeretnének lépni.

– Nem lehet, hogy aki betér egy hétvégi elvonulásra, annyira el van foglalva saját gondjaival, hogy képtelen meditálni?

– Ez teljesen normális. Nem csak hétvégén és első alkalommal van így. Nagyon komoly feladat a tudatot rendbe rakni, megtapasztalni, hogy bennem kezdődnek a dolgok. Évek telhetnek el, és az emberek még mindig a külső dolgokat okolják, kívül keresik a szenvedés forrásait, a bűnbakokat, de kívül keresik a boldogságot is. Nagyon komolyan kell venni, csak akkor alakul át az ember szemlélete, tapasztalása. Könnyű elméleteket papolni, de amikor az embert éri valami, mindent elfelejt. Akkor szalad fűhöz-fához. Úgy érzi, hogy kívül van a szenvedés forrása, mert valaki bántotta őt, és akkor kívül van a megoldás is, rohan ide, rohan oda, mindenkitől tanácsot ér. De Magyarországon is vannak sokan, akik jó úton járnak. A felébredt ember, aki a jelenben él, az tud igazán mások javára lenni. A végső célunk nem a felébredés - a felébredés azért szükséges, hogy szolgálni tudjuk az összes lényt. Azért mondom így, mert nálunk az állatok is fontosak.

Erre való tekintettel Láma Csöpel társaságában nem merem lecsapni a minduntalan rám szálló legyet, pedig egyre szemtelenebb.

– Egy-egy hétvégi eltávolodás nyilván nem elég a felébredéshez. Arra jó, hogy megnyugszik, aki ezeken részt vesz?

– Egy hétvégén is nagyon sok minden történik. Mindenki kap valamit. De nem is annyira az élmény fontos itt, hanem az, hogy elkezdődjön a belső munka önmagunkkal. Mert az élmény elmúlik. A lényeg az, hogy megtanuljuk okosan, szisztematikusan, szinte mondhatjuk: tudományosan feltárni magunkat, de ezt idézőjelbe tenném inkább, mert ez nem száraz tudományos folyamat. Meg kell nyílni a jelen felé. Az emberek általában nem kapcsolódnak a jelenhez. Úgy rohannak el saját jelenük mellett, mint a vonat.

– Magyarországon ritka, hogy valaki buddhista családba születik. Tud arról valamit, hogyan jutnak el ide?

– Óriási a lelki igény. A szerencsések ezt megtalálják saját vallásukon belül, de nem mindenki ilyen szerencsés. Vannak, akik nem vallásosak, inkább szkeptikusak. Ők keresnek. Az emberek a pszichológiától is várják a válaszokat, de a pszichológia nem ezzel foglalkozik. Sokan eljutnak oda, hogy szellemi, spirituális utat kell találniuk, ezek közül egy vagyunk mi. De hangsúlyozom, hogy a szerencsés saját vallásában találja meg az útját. Vallást váltani nehéz dolog.

A közösség 1991-ben vásárolta meg a területet Taron, 1992-ben épült meg a sztúpa. Húsz év alatt mindenféle vallású vagy vallás nélküli ember kereste már fel a központot, ahol az ajándékbolt mellett Kőrösi Csoma emlékpavilon és tibeti kiállítóhely is működik. Néhány kilométerre található a Mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely, és általános jelenség, hogy aki Szentkútra megy búcsúba, megáll Taron is. A plébánossal együtt mennek fel a csoportok a sztúpába, mert az is szent hely. A templom avatásán ott volt az egyik ferences atya Szentkútról.

A buddhisták hangsúlyozzák, hogy Tárá az ő szemükben azonos Máriával, és ezt az atya is kimondta: ez is, az is Mária-kegyhely.

Láma Csöpel annyit tesz ehhez hozzá: „Ilyen egyszerű!”.

MTI


2009. december 21., hétfő

az első szint
















Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)